Amikor a valóság keményen odaüt!

Csopaki-történet 8.

Csopaki Roland 250-el robogott Mercedes-ével az autópályán Szeged felé. Majd szétvetette az ideg. Érezte, hogy ennek nem lesz jó vége, ezért a következő lehajtón kiállt és kiszállva a kocsijából jó mélyeket lélegzett, hogy megnyugodjon. Még mindig az apja hangját hallotta a fejében:

– Próbáltam szép szóval, nem figyeltél rám! Próbáltam jó példával felhívni a figyelmedet a közelgő veszélyre, de semmibe vetted. Kénytelen vagyok drasztikusabb megoldásokhoz fordulni, hogy meghalld amit mondok. Nagyon fontos az egyensúly a munka és a magánélet között. Evelin miatt felelőtlenül elhanyagoltad a munkádat, nem törődtél az embereiddel. 3-an felmondtak, a másik kettő meglopott. Eszetlenül szórtad a cég pénzét, ami miatt a cég tartozásokat halmozott fel és a statisztikái meredeken lezuhantak. És mindez az elmúlt 2 hónapban történt. 24 órát kapsz, hogy kidolgozz egy programot a kár helyrehozására.

Roland legbelül tudta, hogy apjának igaza van, de fejét elborított a rózsaszín köd, amiben 2 hónapja élt. Éjjel nappal Evelinre gondolt. Ha tehette volna mindig vele lett volna, ami az utóbbi 1 hónapban meg is valósult. Ugyanis Evelin munkahelye csődbe ment a rossz vezetés miatt és el kellett bocsájtania az alkalmazottakat. A lány szomorú volt, ezért elvitte Párizsba egy hétvégére vigasztalódni. Nem nézte, hogy mennyibe kerül, csak Evelin legyen boldog. Ez meg is valósult. Miután hazajöttek úgy intézte, hogy minden délben Evelinnel ebédelhessen. Emiatt egyre többet hiányzott a munkából. Később már csak estére ment be a cégbe, hogy megérdeklődje az aznapi forgalmat. Utána már ez is elmaradt és csak telefonon érdeklődött.

Az embereket elhanyagolta. Nem volt velük törődve és nem volt rajtuk kontroll. A belső motivációval rendelkező emberei egy darabig még lelkesen dolgoztak, de később ők is besokalltak. A külső motivációval rendelkező emberei a kontroll és a törődés hiányában azonnal trehányak és nemtörődömek lettek. Kettő közülük még lopásra is hajlott. A hó végén, amikor az összesítést csinálta szembesült a hiánnyal és a forgalom drasztikus visszaesésével. Miközben lázasan dolgozott, hogy minél hamarabb készen legyen és rohanhasson Evelinhez, váratlanul bejött a 3 legmegbízhatóbb embere, akik törődés és kontroll hiányában beadták a felmondásukat. Roland elvette, de annyira a lányra koncentrált, hogy nem érdekelte.

Miután elküldte az apjának az elmúlt két hónap összes statisztikáját, apja szombaton felrendelte Budapestre, hogy számon kérje rajta a hibákat.

Ahogy állt a parkolóban és egyik cigit a másik után szívta újra lepörgette magában az apjával folytatott beszélgetést.

Ideges volt és vérig sértett. Neki ne mondja meg az öreg, hogy mit rontott el. Nem ért a szívügyekhez, hiszen ezer éve az anyjával él. Felvette a “kesztyűt” és visszabeszélt:

– Semmi gond a céggel. Sec perc alatt meg fogom oldani. Te ezt nem értheted! Ez egy tuti lány, nem veszíthetem el. Meg különben sem igaz, hogy elhanyagoltam a munkám. Talán kevesebbet jártam be.

– Kevesebbet? Egyáltalán nem jártál be! – ordított vele az apja. – Nem foglalkoztál az embereiddel, hárman elmentek, kettő pedig meglopott.

– Úgy is ki akartam őket rúgni. Majd felveszem Evelint és vele dolgozom.

– Ezt meg sem hallottam. – váltott vissza az apja normális hangvételre. – Sürgősen térj vissza a való világba. Az nem gond, ha szerelmes vagy. Az a gond, hogy ha ilyenkor elfelejtesz minden mást. Lehet szeretni tiszta szívvel valakit, úgy is, hogy közben a földön maradsz és teszed a dolgod és a másik fél is teszi a dolgát. Utána pedig egymásnak szentelitek a többi időt. Nagyon fontos, hogy legyenek egyéni és persze közös céljaitok is. Ez a kettő nem zárj ki egymást. Sőt egy igazi társ engedi a másikat szárnyalni a saját útján. És mellette a közös célokat is megvalósítják. Hidd el, hogy meg lehet találni a tökéletes harmóniát, úgy, hogy egyikről sem kell lemondanod. De, látom, hogy most nem lehet veled beszélni. Menj vissza Szegedre és holnapra küld el a  kidolgozott program lépéseket!

-Igen, de….-kezdett volna bele Roland.

– Semmi de! – az apja hajthatatlan volt. – Menj el!

– De, én meg tudom magyarázni….

– MENJ EL! – kiáltott ismét az apja és a kezével is nyomatékosította, hogy merre van a kijárat.

Roland felpaprikázva elrobogott. Bevágódott a kocsijába és eszetlenül robogott az autóval.

Végre kezdett lenyugodni, már nem remegett úgy a keze. Első ötletként az volt benne, hogy felhívja Evelint és elmegy a lányhoz, hogy vigasztalást kapjon, de aztán ahogy nyugodott le, egyre inkább célba ért az apja szemrehányása. “Igaza van! Apámnak sajnos igaza van” – gondolta – “Rendbe kell hoznom, amit elszúrtam.”

Szilárd elhatározással visszaült a kocsijába és egyenesen a cégbe hajtott. Beült a foteljébe és körbenézett az asztalán.

Olyan volt, mintha egy lepel hullott volna le róla. A feje kitisztult, ellenben érdekes módon továbbra is jó érzéssel gondolt a lányra. Most szembesült a felmondási papírokkal, amik az asztalán hevertek. A kinyomtatott statisztikák szembeszökően mutatták a forgalom visszaesést. A cash-flow táblázaton láthatóvá vált a hiány, amit a költekezésével okozott, hogy Evelinnel jól érezzék magukat: a párizsi út, wellness hétvégék, vacsorák, esti partik, ajándékok stb.

Az asztalán hevertek a ki nem fizetett lejárt beszállítói számlák. Megtalálta a leltár jelentést is, ami jelentős hiányt mutatott a két nem éppen tisztességes kolléga jóvoltából. Őket azonnal elküldte. Roland elkezdett mindent számba venni.

A 8 emberből 3 azonnali hatállyal felmondott, 2-t kirúgott. Maradt 3 ember. Kettő a raktárban és egy az irodában. Sürgősen embert kell felvennie. Beszélnie kell a beszállítókkal és haladékot kell kérnie a kifizetésre. Az árbevételt a lehető leggyorsabban fel kell tornáznia. Felnyitotta a laptopját és elkezdte megírni a program lépéseit, amik helyrehozzák a hibákat. Az egyes lépéseket még külön kidolgozta a határidő megnevezésével. Egészen sötét lett, mire befejezte. Elégedettséget és megkönnyebbülést érzett. Az elkészült programot elküldte apjának. Ezútán végre megengedte magának, hogy elővegye a telefonját. Evelintől 10 nem fogadott hívása és 3 üzenete volt. Amikor leült a székébe írt ugyan egy rövid üzenetet a lánynak, hogy ma bent kell maradnia a cégben, de úgy látszik, hogy ez nem volt elég.

Tudta, hogy egy komoly beszélgetés még hátra van közte és a lány között, mert ez nem mehet így tovább. Ennek ellenére nem aggódott, tudta, hogy apjának igaza van Ő maga rontotta el a dolgokat és csak is saját maga fogja tudni rendbe hozni.

Kilépett az irodából az utcára. Tudta, hogy jó úton halad. Van, hogy hibázunk, van, hogy rosszat teszünk. Viszont nem sopánkodni, keseregni vagy másokat hibáztatni kell, hanem tudni kell helyrehozni. Roland biztos volt magában, hogy meg tudja csinálni. Mosolygott ahogy a kocsijához ment.

Folytatása következik.

Őszinte törődéssel,

Loksa Ágnes

Érdekel a folytatás? Iratkozz fel a hírlevelemre!

Loksa Ágnes
vezetőképzés és coaching

agnes@loksaconsulting.hu
(+36 70) 431 7736