15.fejezet Hogyan ismerjük fel a rosszérzésű embereket?

– Elárulod akkor, hogy miként tudom felismerni a „gonosz” embereket, és hogyan védekezzek ellenük? – kérdezte Evelin.

Roland irodájában voltak. Az ajtót nyitva hagyták. Rajtuk kívül már senki nem volt az épületben. Mostanában ez volt az egyetlen lehetőségük arra, hogy megvitassanak céggel kapcsolatos ügyeket, amikor a többi munkatárs már hazament. Roland nagyon sokat volt távolt, mert intézte az önkormányzat felé a PR munkát, és az ügyvéddel a bírósági pert.

Hivatalosan még mindig „zárva” voltak. Valójában minden ügyfelet kiszolgáltak, kockáztatva ezzel egy újabb feljelentést. Csopaki Roland nagyon jól haladt az önkormányzatnál. Eddig elérte, hogy türelmi időt kaptak.

Amíg Roland távol volt, Evelin vette át a kormányzást. Nagyon ügyesen vitte véghez, hogy a munkatársak az ügyvezető távollétében is keményen dolgozzanak.

– Természetesen, hiszen ez létfontosságú ahhoz, hogy egy cég zökkenőmentesen tudjon fejlődni, profitot termelni. Minden „gonosz” típusú ember szét tud rombolni bármekkora szervezetet, csak idő kérdése. És nekik időből rengeteg áll a rendelkezésükre, mert mindig konkrét céljuk van: rombolni, és ez élteti őket.

– Jó, tehát hogyan ismerem fel őket? – kérdezte újra Evelin.

– Van 12 pont, ami tökéletesen meghatározza a tulajdonságaikat. Ezt most hosszú lenne végigvenni, ezért csak nézzük meg pár jellemzőjüket:

 

  1. Az ilyen típusú személy, mivel magából indul ki, ezért rendkívül gyanakvó embertársaival szemben.
  2. Nagyon körmönfontan fogalmaz, és nagyon meggyőző tud lenni. Olyan dolgokat fogadtat el veled, amiket korábban nem találtál helyesnek.
  3. Amit vele tettél, az megbocsáthatatlan bűn. Amit ő tett veled, az jelentéktelen dolog, említésre sem méltó. Kikel ellened, és idegbetegnek titulál, ha ennek az ellenkezőjét próbálod elmondani neki.
  4. A környezetében mindig úgy érzed, hogy „semmi” vagy. Elbizonytalanít a tudásodban, a céljaidban, a tevékenységeidben, az életedben.
  5. A szemedbe mosolyog, és úgy tesz, mintha a barátod lenne, de alig várja a megfelelő alkalmat, hogy lecsapjon.
  6. Csak saját maga fontos, rajta kívül senki és semmi nem számít. Udvariasan megkérdezi, hogy „Hogy vagy?”, de sosem érdekli a válasz.
  7. Maga körül megköveteli a figyelmet és a törődést, ha szándékai vannak vele, de semmit nem viszonoz.
  8. Szemrebbenés nélkül a szemedbe hazudik, ha érdekei úgy kívánják. Azt mondja, amit hallani akarsz, de egy csepp felelősséget sem vállal az elhangzottakért.

– Ez nagyon rosszul hangzik! – fakadt ki Evelin, majd így folytatta: – Az lehet, hogy én is ilyen „gonosz” vagyok, mert vannak napok, amikor nem vagyok kedves senkivel.

– Látod, ez bizonyítja azt, hogy te biztosan nem vagy „gonosz”! – nevetett Roland.

– Micsoda? Ezt nem értem!

– Csakis a jóérzésű emberek képesek felismerni a hibáikat, és tanulva belőlük, kijavítani azokat. Egy igazán „gonosz” személy sosem jönne rá arra, hogy gonoszul viselkedik, mint ahogy leírtam. Neki szent meggyőződése, hogy helyesen cselekszik, hiszen a világ gonosz, mindenki gonosz, ő csak teszi a dolgát. Nem engedheti meg magának, hogy hibázzon, ezért ő úgy tartja magáról, hogy tökéletes, és nincs mit javulnia. Ezért nem lehet rajtuk változtatni.

– Ez szomorú! – felelte Evelin.

– Igen, az, ezért ne felejtsük el, hogy ha nekiállsz javítani rajta, csak az idődet vesztegeted, és csak még több rombolást engedsz meg neki. Az ilyen típusú ember tevékenységét csírájában kell elfojtani, hogy keressen inkább magának másik területet, mert mi nem hagyjuk magunkat!

– Hogyan? – kérdezte Evelin.

– Erről legközelebb mesélek. Most nézzük át a napi eredményt!

– Jól van – felelte Evelin, és kinyitotta a mappáját.

Este volt, mire elindultak haza. Már megjelent a Hold és az első csillagok, megvilágítva az utat az autójukhoz. Evelin próbálta elképzelni, hogy miként gondolkozhat egy „gonosz” ember, de nem sikerült neki. Szíve tele volt szeretettel és csodálattal. Viszont azt is tudta, hogy nem megérteni kell az ilyen típusú személyt, hanem felismerni.