3. fejezet Problémakezelés másképp: csak semmi pánik!

Csopaki Dénes, az Acél & Acél Kft. ügyvezető igazgatója az íróasztala előtt ült, és éppen a heti pénzügyi tervezést készítette. A fia, Csopaki Roland a szoba ablak felőli sarkában, a mini tárgyalórészen ült, és az ügyvezető feladatköreit tanulmányozta az ide vonatkozó dokumentumokban.

Váratlanul feltárult a szobaajtó, és az értékesítési vezető robogott be rajta. Kérdezés nélkül belefogott:

– Főnök! Főnök! Ma volt a határidő a 10 tonna különleges anyag megérkezésére, amit a Gépalkatrész Kft. rendelt tőlünk. Még mindig nem érkezett meg a külföldi beszállítótól. El fogjuk veszíteni a legjobb ügyfelünket! Ez nagyon nagy baj! Most mi lesz?

Csopaki Dénes felpillantott a papírjaiból, levette a szemüvegét, amit az olvasáshoz használt, majd nyugodtan így szólt:

– Géza! Remek munkát végzel a területeden, és neked köszönhetjük ezt a sok új megrendelést, amik növelik a cég eredményét, és a profitot is. Nagyon meg vagyok veled elégedve. Viszont: van olyan terület, amin tudnál javítani? Mit gondolsz?

Géza, az értékesítési vezető elvörösödött. Hebegve folytatta:

– Én csak… én csak… ez nagyon fontos… és nagy baj lesz belőle!

– Értem, hogy zaklatott vagy. Arra is mindjárt rátérünk! Szóval, szerinted miben lehetne még fejlődnöd?

Géza csak állt ott, és hümmögött.

Csopaki Dénes folytatta:

– Én úgy látom, hogy a szervezet felépítése és működése nem az erősséged! Ez korrekt?

– Én csak… – próbálta Géza mondani, de aztán elhalt a próbálkozása. Majd így szólt: – Igen, helyes.

Az ügyvezető mondta tovább:

– Mi a teendő, hogyha nem érkezik meg az áru a kitűzött határidőre?

– Érdeklődni kell a beszállításért felelős kollégánál – válaszolta Géza.

– Helyes. Kérdezted Jánost ezzel kapcsolatban?

– Nem, még nem – vörösödött el megint az értékesítési vezető.

– Géza, megkérlek, hogy olvasd el újra az erre vonatkozó részletes munkafolyamatokat és kommunikációs útvonalakat. Úgy rémlik, hogy én nem szerepelek rajta, mégis hozzám jöttél. Szeretném, hogyha betartanád ezeket az útvonalakat és a szabályokat. Olvasd el újra, és korrigáld a hibákat! Majd gyere vissza, és mondd el, hogy összesen hány hibát vétettél most ebben a pár percben!

– Rendben – válaszolta Géza, és távozott.

Csopaki Dénes a fiához fordult, aki szem- és fültanúja volt a jelenetnek.

– Mindig tartasd be a szabályokat, különben semmi értelme a létezésüknek, és neked soha nem lesz könnyebb! A másik, amit fontos megjegyezned, hogy soha ne engedd, hogy egy munkatárs pánikot keltsen csak azért, mert nem végezte jól a feladatát.

– Köszönöm, apám. Nagyon hasznos volt ezt végignéznem. Itt maradhatok, amikor visszajön jelenteni?

– Természetesen, kérni is akartam.

Két óra elteltével kopogtak az ajtón, majd a „szabad” jelzés után Géza lépett be a szobába.

Az ügyvezető bátorítóan mosolygott:

– Halljam, Géza! Mi a helyzet?

Géza elkezdte sorolni:

– A hibáim a következők voltak:

  1. Nem érdeklődtem folyamatosan az áru várható érkezéséről a beszállításért felelős kollégánál, hogy időben tudjam tájékoztatni róla a vevőt.
  2. Ma megkérdeztem erről Jánost, aki azt válaszolta, hogy pont akkor érkezett meg az áru, amikor nem voltam a helyemen, és nem volt szó arról, hogy csúsztak volna a határidővel.
  3. Nem használtam a megfelelő kommunikációs útvonalat, mert János helyett az ügyvezetőnek panaszkodtam.
  4. Feleslegesen idegesítettem fel magam, és okoztam ezzel pánikot a környezetemben és a vezetőségben.
  5. Ja, és kopogás nélkül rontottam be!

Csopaki Dénes kedvesen mosolygott:

– Látod, Géza, megy ez neked! Biztos vagyok benne, hogy többet nem fogod elkövetni ezeket a hibákat. Így most már tényleg profi leszel. Nem csak a szakmádhoz értesz tökéletesen, de a szervezet működéséhez is. Csak így tovább, nagyszerű munkaerő vagy!

Géza kihúzta magát, és büszke léptekkel távozott.

Csopaki Dénes és Roland egymásra mosolyogtak. Ismét elérték, hogy a szervezetfejlesztés működésben legyen.