Nemrégiben egy informatikai üzletben kellett vásárolnom. Szerencsémre azonnal megszólított a kedves kiszolgáló a pult mögül, aki előtt ott sorakoztak a napi váltó pénzek kiterítve csoportosítva. Valószínű, hogy még nem volt ideje eltenni. Hm…

Hamar megkaptam a kért terméket. Először rossz számlát állított ki, majd kiállította a jót, de közben elfogyott a papír a nyomtatóból….

Mindezalatt két kolléga is kijött a raktárból kérdezni valamit a bolti eladótól, aki nem ért rá velük foglalkozni, mert engem szolgált ki. Ezért tanácstalanul álltak a háta mögött. Az egyikük kezében ott volt a kassza az asztalon lévő pénznek.

Az én eladom szerencsétlenkedett, a másik kettő csak állt ott, közben kisebb sor keletkezett mögöttem. Mondanom sem kell, hogy telefon is veszettül csörgött.

Ekkor megjelent egy vezetőbb személy, aki gyorsan felmérte a helyzetet és utasításokat osztott.

Az egyik álldogálót átirányította a másik kasszába, hogy oda is lehet menni, ezzel csökkentve a türelmetlen vevők számák. Gyorsan szólt a másiknak, aki a kasszát tartotta, hogy hozzon papírt a nyomtatóba, majd felvette az egyfolytában csörgő telefont és eltűnt vele hátul.

Ismerős az eset?

Ez az, amikor szervezetlen egy cég. A legtöbb munkatárs soha nem lett betanítva arra a posztra tökéletesen. Elvárjuk tőlük, hogy feltalálják magukat, de közben soha nem mondtuk el nekik a szabályokat.

Szabályok nélkül nem lehet szabadon dönteni, mert mi van, ha rosszul döntünk. A korlátok megadják a jó döntés lehetőségét, mert tudjuk, hogy nem hibázhatunk, ha a szabályokon belül maradunk.

Nincs rosszabb egy unatkozó munkatársnál, aki azért nem csinál semmit, nehogy valamit rosszul csináljon. Ő is kellemetlenül érzi magát, nem beszélve a vezetőjéről akinek a haja égnek áll a “nemtörődömségétől”. Pedig az emberek igyekeznek minden tőlük telhetőt megtenni, csak éppen nem tudják, hogy mit. A vezetőn kívül szinte senkinek sem egyértelmű, hogy mit is kell pontosan csinálni.

Még azoknál a munkatársaknál sem látni kellő rátermettségek, akik amúgy szívvel-lélekkel dolgoznak és megvan bennük a tulajdonosi szemlélet. Azért, mert nem képzettek, nem tudják, hogy mi az, amit lehet és mi az, amit nem.

Az a személy, aki maximálisan tisztában van a munkaköre lehetőségeivel, felelősségi körével képes rátermetten viselkedni problémák esetén is. Míg az a személy, aki nem tudja, hogy “mi a dörgés”, tanácstalanul fog ácsorogni vagy a vezetőjét zaklatja a megoldásért.

Vezetőként képezd őket, adj nekik szabályokat, hogy legyen merszük cselekedni, döntéseket hozni. Ne hagyd, hogy egy területen csak egy személy ismerje a know-how-t. Sürgősen adja át a tudását másoknak is, különben “nélkülözhetetlen” lesz a cég számára, ha nincs ott más akkor neked. Soha ne kerülj olyan helyzetbe, hogy csak azért nem bocsájtasz el egy nem megfelelő munkaerőt, mert ő az egyetlen, aki tudja, hogy mit kell csinálni. Ne tedd ki magad ilyen hatás helyzetnek.

Kívánom, hogy legyenek jól képzett, rátermett munkatársaid.

Nem tudod, hogy miként foghatnál hozzá?

Kérdd díjmentes konzultációmat!

Őszinte törődéssel,

Loksa Ágnes