Történt egyszer, hogy két pék nyitott egymással szemben üzletet egy város zsúfolt utcáján. A nyitásnál mindkét üzlet dugig volt érdeklődő vásárlókkal. Aztán az egyik üzletbe egyre ritkábban tértek be az arra járok. Mígnem a tulajdonos már nagyon ideges és elment a helyi bölcshöz, hogy kifaggassa, hogy lehet az, hogy mindenki a másik péknél vásárol.
A bölcs öregember meghallgatta a panaszát majd így szólt:
- A sikernek van egy receptje, amit pontosan be kell tartanod. Ha nem így teszel, akkor bizony pórul járhatsz.
- Mondd el nekem ezt a receptet! – kérlelte a pék.
- Rendben. Kemény munka az alapanyaga, boldogsággal kell felfuttatni, jó emberismerettel keleszteni és pozitív hozzáállással kisütni.
- Ez bolondság! – csattant fel a pék – Átvertél. Ez nem recept, ezt nem lehet megsütni!
- És végül alázattal tálald! – fejezte be a mondandóját a bölcs.
- Nem adtál nekem semmit. Így nem leszek sikeres. Ez a te hibád.
- És a legfontosabb – folytatta a bölcs – amíg folyton másokban keresed a hibát soha nem leszel sikeres. Menj haza, gondold át, amit itt hallottál és fejtsd meg, hogy miként működik.
- Micsoda? Még meg is kell fejtenem? Ez már több a soknál. Ide sem jövök többet. – pufogott a pék.
- Ahogy akarod. – ezzel a bölcs ember kitessékelte a látogatóját és gondosan becsukta utána az ajtót.
A pék dühösen hazament. Mire hazaért lenyugodott és újra átgondolta, amit az öregembertől hallott. Egész éjszaka nem aludt, forgolódott és a recepten törte a fejét.
Hajnalban vidáman felkelt és bement a pékségbe. Látta, hogy az emberei már dolgoznak. Korábban sosem ért be ilyen korán. Mosolyogva üdvözölte őket és mindegyikükhöz volt egy kedves szava.
Ezután figyelte őket és a megfelelőket összepárosította. Ott maradt velük egész nap és nem vesztette el a türelmét, végig megértő volt. Viszont mindent leellenőrzött és segített korrigálni a hibákat. Az emberei jól érezték magukat és sokkal többet mosolyogtak, mint általában.
A betérő vevők mind kaptak kóstolót a frissen kisült kalácsból, ami speciális recept szerint készült el. Aznap sült először ilyen különleges füszerezésű tészta a pék saját ötlete alapján. Este átvitt egy kóstolót a szemközti péknek is, aki kezet rázott vele és megkínálta az ő saját specialitásával.
Jó későre járt mire minden vendéget ki tudtak szolgálni és a pékség bezárt. A pék megfogta az utolsó kalácsot gondosan becsomagolta és elvitte az öreg bölcshöz.
- Elnézést a múltkori viselkedésemért. Megsütöttem a receptet, amit mondott. – ezzel átnyújtotta a kalácsot.
Az öreg ember elvette tőle, kicsomagolta.
- Köszönöm, fiam. nagyon kedves tőled. – belekóstolt. – Hm, igazán finom. Viszont én sem mondtam el a teljes receptet.- vallotta be töredelmesen.
- Hogy hogy?
- Előbb meg kellett győződnöm arról, hogy valóban méltó vagy-e, ahhoz, hogy sikeres legyél. És most már látom, hogy az vagy. Van még egy hozzávaló, egy különleges fűszer, ami végig kisér utadon, ez pedig nem más, mint a cél. Ha ezt még hozzáteszed, megkapod a sikert.
- Köszönöm, mester. – válaszolta a pék.
Megfogadta az öreg ember tanácsát és használta a hozzávalókat:
- mindig volt célja, hogy mit akar elérni a boltjával
- jól érezte magát a bőrében, többet nem panaszkodott
- keményen dolgozott
- ismerte az embereket és tudott velük bánni
- mindig mindenben meglátta a jót, nem csüggedt és nem hibáztatott másokat
- kellő alázattal végezte a munkáját és viseltetett más szakemberekkel szemben
Hamarosan nagyon híres lett a péksége és több más városban is nyitott üzletet.
Őszinte törődéssel,
Loksa Ágnes
