Sajnos nem teszi szentté az ügyvezetőt, ha keményen dolgozik. Az egyáltalán nem megoldás, hogy a rátermettség hiánya miatt a vezető maga végzi el a legtöbb munkát vagy nagy mértékben segédkezik benne, ahelyett, hogy a saját feladatait végezné.

Lássunk egy példát:

Ügyvezető az egyik munkatársnak:

– Vendégeim lesznek és itt maradnak ebédre is. Kérlek, hogy rendelj egy négy személyes vegyes tálat valahonnan, amin vannak húsok és köretek is. Az ételt fél 2-re hozzák meg, mert akkor tudunk szünetet tartani. Ez érthető?

– Persze.

Munkatárs el. Pár perc múlva kopogás nélkül jön vissza, étlapokat lobogtatva a kezében.

-Itt van két étterem étlapja, melyikből rendeljek?

Vezető félbehagyja, amit csinál. Átnézi az étlapokat, majd választ.

Munkatárs el. Pár perc múlva jön vissza:

-Sajnos ez az étterem ma nincs nyitva. Mit tegyek?

Vezető bosszúsan: -Rendeld meg a másiktól!

-Jól van. – munkatárs el. Pár perc múlva jön vissza:

-Nekik nincs burgonyakrokettjük csak tepsis burgonyájuk, az is jó lesz?

-Igen, az is jó lesz! – a vezető már tiszta ideg, mert nem halad a munkájával.

Munkatárs el. Pár perc múlva jön vissza:

-Megrendeltem. 13:00-ra tudják hozni.

Vezetőt a gutaütés kerülgeti:

-Mondtam, hogy fél 2-re hozzák az ételt. Nem előbb, nem később! Mit nem lehet ezen érteni?!

Munkatárs sértődötten:

-Jól van, akkor mondom, hogy fél kettőre hozzák az ételt.

Vezető próbál lenyugodni:

-Rendben. Most már hagyj dolgozni!

Munkatárs el, a vezető belemélyed a munkájába. Kopogás nélkül beront egy másik munkatárs:

-Főnök, kifogyott a festékpatron a nyomtatóból!

A vezető feladja, ma már nem fogja a saját dolgát végezni.

Ismerős?

Mit lehetne ezzel kezdeni? Mégis hogyan keveredhet ki a vezető ebből a slamasztikából?

A válasz nem lesz újdonság, itt a fő kérdés inkább a “hogyan?”

A válasz: Szabályokkal, szervezéssel és a rend bevezetésével.

Ez így mind szép és jó, de mégis hogyan vegyük rá az 5-10 éve itt dolgozó munkatársakat bármilyen szabályra, szervezettségre, ami korábban nem volt. Minden változást elleneznek. “Eddig is megvoltunk, most miért kellenek ezek a szabályok?”

Ez az igazi kemény dió! Hogyan vegyük rá a munkatársakat olyan szabályrendszerre, amit a munkába lépésük első napján kellett volna? Utólagos változtatás többlet időt és energiát követel. Viszont, ha utólag sem csinálja meg a vezető, akkor soha nem fog tudni kilábalni a rengeteg munkából és időhiányból.

Ne robotolj feleslegesen, inkább delegálj!

  • Ne csoportosan akarj változást elérni! Egyenként  beszélgess el velük újra a munkakörükről és, hogy mit vársz el tőlük, mi az elvárt eredmény. Mi az, amit mindenképpen meg kell tennie és mi az, amit soha ne tegyen.
  • Ezútán adj neki szabad kezet a területén és hagyd, hogy boldoguljon. Biztosítsd tökéletes bizalmadról. Bízol a képességeiben, hogy meg fogja tudni állni a helyét a poszton segítség nélkül is.
  • Ha problémával találkozik oldja meg. Ne mondd meg neki, hogy mit csináljon és ne utasítgasd. Ha bajba került, találja meg a megoldást és másszon ki belőle.
  • Kérj heti jelentést, hogy mivel mit intézett. Dicsérd meg a leleményességét és a kíváló munkáját.
  • Ha szemmel láthatóan csak bénázik és nem eléggé rátermett, hogy problémákat oldjon meg, akkor ahelyett, hogy noszogatnád, keress oda egy másik személyt.
  • Ha jól mennek a dolgai, engedd, hogy képezze magát a területén, hogy még jobban tudja végezni a feladatát. A képzés mindig dicséret! Nem képezzük azt a személyt, aki szemmel láthatóan nem akar dolgozni.
  • Neked olyan munkatársakra van szükséged, akik elvégzik a munkájukat kérdezés, visszabeszélés és problémák nélkül. Aki így tesz, annak biztosítva van a jövője a cégnél.

Rázd fel a munkatársakat “Csipkerózsika álmukból” és követeld meg, hogy állják meg a helyüket a munkakörükben. Élvezd, hogy lekerülnek rólad a terhek és végre végezheted a saját munkádat.

Őszinte törődéssel,

Loksa Ágnes