Miért van az, hogy teljesen normális emberek néha furán viselkednek és mintha irigyek, rosszindulatúak lennének másokkal szemben vagy egyszerűen csak behisztiznek? Nem is beszélve azokról, akik gyakran teszik ezt.

Vajon miért érez az ember irigységet, amikor akár boldog is lehetne? Miért nem örülnek annak, ami van? Miért kell mindig valami más, több, ami épp nem elérhető? Miért nem elégedettek az emberek?

Mondhatnánk azt, hogy a vérükben van. De így kell ennek valóban lennie? Nem feltétlenül. Nagyon sok embert ismerek, aki nem ilyen.

Mégis akkor honnan ered az irigység, mi okozza? Ezt fogom most kibogozni nektek.

Először is nagyon fontos tudni azt, hogy az emberek akkor vannak jó állapotban, amikor a jövő felé tekintenek. Vannak céljaik, terveik és a jelent úgy igazítják, hogy a jövő megvalósulhasson. Sajnos az emberek csak egy része tartozik ebbe a kategóriába.

Aztán van a következő csoport, akiknek olyan sok jelenbeli problémájuk van, hogy nem látják tisztán a jövőt. Rövidtávú terveik vannak inkább, hiszen a jövő bizonytalan. Állandóan problémákat oldanak meg, amitől újabb problémájuk lesz, ha azt megoldják, akkor lesz egy újabb és a végeláthatatlan probléma tengerbe fulladnak bele.

Van az ennél még rosszabb csoport, akiknek egyáltalán nincs jövőjük, de még jelenjük sem nagyon és javarészt a múltban élnek. Arról mesélnek, hogy régen milyen volt, mik történtek, mennyire jó volt ez és ez. A jelenről szinte nem is vesznek tudomást. A jelenben csak rosszat látnak, mert valójában nem is ott vannak. A jelen ezért sosem jó, nem találnak benne semmi szépet, mert valami más régit keresnek benne. Ami érdekes az ilyen típusoknál, hogy ma siratja a tegnapot és holnap a mát fogja. Soha nem éli meg a jelen örömeit. Jövője pedig nincsen.

Miért mondtam ezt el most nektek? Azért, mert azok a személyek, akik irigyek és rosszindulatúan viselkednek ők az utolsó két csoportba tartozhatnak.

És most jön a következő fontos információ: ezek az emberek főként azonosságokban gondolkoznak, míg a felső kategóriás jövő felé tekintő emberek különbségekben.

Hogy mi a különbség a két gondolkodás mód között és hogy jön ez ide? — hamarosan kiderül.

Mit jelent azonosságban gondolkozni?

Azt, hogy összekeveri a múltat, a jelent, a különböző helyeket és a személyeket és nem látja a köztük lévő különbségeket.

Példa erre:

Egy férfi és egy nő összeházasodott. A férfi szülei Magyarországon élnek, míg a lány szülei Svájcban. Ha racionálisan nézzük a dolgokat, evidens, hogy a férfi szüleit sűrűbben tudják látogatni, mint a lány szüleit. Mondom, ha racionálisan nézzük, hiszen látjuk a különbségeket. Az egyiknek a szülei itt élnek, míg a másik szülei távol. Viszont azok a személyek, akik azonosságokban gondolkoznak, ezt nem látják és nem is fogják fel. Tételezzük fel, hogy a feleség ilyen típus. Ezért gyakori otthon a veszekedés, amikor a férfi szüleihez mennek, mert a nő ezt rosszul veszi, hogy már megint az “anyádékat látogatjuk meg”. És a szomorú az, hogy nem lehet meggyőzni, mert azonosságokban gondolkozik. Ezért maximum az lenne számára a helyes, ha a férfi szüleit sem látogatnák, mint, ahogy az ő szüleit sem a nagy távolság miatt.

Amikor valaki azonosságokban gondolkozik, olyankor jön be az irracionalitás és nem lehet vele mit kezdeni. Biztos ti is tapasztaltátok már, hogy vitatkoztatok valakivel ilyen irracionális témában és nem tudtátok meggyőzni. Nem is lehet, mivel nem látja a különbségeket. Neki minden egyenlő mindennel.

Másik példa:

Egy házaspár elmegy nyaralni Bulgáriába egy 4 csillagos szállodába, ahol van medence, finom kaják, homokos tengerpart, napfény és minden, ami kell. Azt hihetnénk, hogy boldogok. Hát nem. Miért nem, azért mert két éve voltak Görögországban és ott volt a liftben zene és két medence volt. Itt meg nem. Azonosságokban gondolkoznak. Azt hiszik, hogy most is Görögországban vannak. De ez egy másik hely, egy másik időben, egy másik szállodában. Itt azt kell látni, ami van, és annak kell örülni. A szomorú az egészben, hogy amikor két éve Görögországban nyaraltak azt sem élték meg boldogan, mivel visszasírták a korábbi tunéziai nyaralásukat. Nem látják meg a jelen szépségeit, mindig valami mást keresnek, valamit, ami egy másik időben, máshol volt és az is lehet, hogy valaki mással történt meg.

Ez egyáltalán nem egyedi eset. Többször is hallottam ismerőseimet panaszkodni egy-egy utazásukról. Ami számomra teljesen irreális volt. Mi bajuk lehetett egy nyaraláson? A legtöbbször nem ott voltak és nem azt élték át, hanem egy múltbelit próbáltak ráerőszakolni erre a nyaralásra. Itt lehet, hogy nem volt olyan szép a strand, több volt az ember, viszont sokkal szebb volt a naplemente, de ők azt nem látták. Nem vették észre a különbséget.

Harmadik példa:

A legismertebb példa a “szomszéd kertje mindig zöldebb”. A szomszédnak milyen drága autója van, nekünk miért nem telik rá. A szomszéd Horvátországba megy nyaralni, mi miért csak Gárdonyba. Azonosságokban gondolkoznak. Összekeverik magukat a szomszédokkal. Nem azt nézik, hogy a szomszéd épp most élt túl egy infarktust a sok stressz miatt. Ha különbségekben gondolkoznának, akkor látnák, hogy a szomszéd éjjel is dolgozik, míg ők alszanak.

Mi ebből az egészből a tanulság?

Vegyük körbe magunkat olyan emberekkel, akiknek van jövőjük és kerüljük azokat, akik csak a jelenben vagy csak a múltban élnek. Sokkal kevesebb lesz az irigy ember a környezetünkben.

És mit tegyünk, ha a családtagunk viselkedik így?

Nézessük rá arra, ami valójában van. Van fedél a feje felett? Van állása? Kocsija? Egészsége rendben van? Vannak gyerekei esetleg unokája? Ha igen, akkor minden, ami a boldogsághoz kell a rendelkezésére áll. Ha valami nincs, akkor is biztos sok minden van, amivel rendelkezik, csak nézzen szét maga körül.

Ne engedjünk utat az irigységnek! Ne gondolkozzunk azonosságokban. Vegyük észre a különbséget!

Nézz körül és lásd meg a szép és jó dolgokat a világban!

 

Ha tetszett kövess a Facebookon!>>

 

Őszinte törődéssel,

 

Loksa Ágnes