Mára egy filmajánlóval készültem. Azért hoztam el nektek, mert annyira elgondolkodtató a mondanivalója. Nagyon szeretem a romantikus filmeket és imádom, azokat, amik képesek megríkatni. Ez, amit hoztam nektek ez sokkal több egy romantikus filmnél.
A film címe magyarul: „Időről időre”
Nem tudom, hogy láttad-e, de ha még nem tetted meg, akkor javaslom, hogy vedd fel a bakancslistádra.
A film Angliában játszódik, ami egyik kedvenc helyszínem. A főszereplő egy fiatal srác, igazi angol fejjel rendelkezik: nem túl szép arc, vöröses haj. (Amúgy itt jegyezném meg zárójelben, hogy ez a színész játszotta az új Star Wars filmekben Hux tábornokot. Ott teljesen más karakter, fel sem lehet ismerni, hogy ugyanaz a személy.) Ami az érdekessége, hogy a 21 születésnapján az édesapja elárulja, hogy ő egy olyan családba született, ahol a család férfi tagjai képesek az idő utazásra és így helyre tudnak hozni dolgokat, amiket elrontottak. Persze hősünk nem hisz neki, de kipróbálja és valóban megtörténik vele, hogy visszamegy az időben és valamit másképp csinál, mint korábban.
Ez nem egy olyan „Pillangóhatás”-os film, hogy egyre rosszabbra fordulnak a dolgok és horrorisztikussá fajul az egész. Azt is imádom, de ez egy egészen más sztori. Ez a szeretetről szól és a családról. Arról, hogy valójában mik a legfontosabb pillanatok az életben.
Szeretném veletek megosztani a film a mondanivalóját, mert szerintem jó irányba tudja mozdítani az életünket. Nekem azt tette!
A főszereplő apja a halála előtt azt javasolja a fiának, hogy ezt az időutazós képességét az alábbiak szerint használja:
—Ne menjen vissza megváltoztatni dolgokat!
—Egyszerűen csak menjen vissza mindig 1 napot és élje át újra ugyanazt. Azaz kétszer éljen át egy napot.
Ez miért jó?
Először az ember aggódik és nem figyel a részletekre, csak a nehézségekre és a problémákra. Mikor másodszorra csinálja ugyanazt, márt tudja, hogy mi fog történni, így már nem aggódik és van ideje a részletekre vagy a szép dolgok megcsodálására. A második nap végén nem lesz fáradt, leharcolt, mint, amikor először ment neki annak a napnak. Hiszen nem volt benne semmi aggódás, csak odafigyelés és sokkal intenzívebben tudja átélni a történéseket. A nap végére pihentebb vagy akár boldogabb lehet.
A főszereplőnk ezt olyan jól tökéletesítette, hogy egy idő után már nem kellett újra élnie a napokat, anélkül is képes volt nagyobb figyelmet szentelni másoknak, mint magának vagy a saját problémáinak. nem volt szüksége arra, hogy kétszer éljen át egy napot, hiszen már elsőre is tökéletesen átélte és boldog volt benne.
Szerintem ez annyira szép gondolat. Hajlamosak vagyunk csak a magunk problémáival és nyavajáival törődni és közben nem vesszünk észre másokat, akik csak egy kis figyelmet szeretnének tőlünk kapni: legyen az házastárs, gyerek, unoka, barát, vagy barátnő.
Javaslom, hogy kezdj el vezetni egy naplót és írd bele, hogy hetente hány értékes órát töltesz azokkal, akik fontosak a számodra. Ez az értékes óra lehet egy beszélgetés, játék, filmnézés, együtt eltöltött vacsora, kirándulás stb.
Itt megjegyezném, hogy az nem beszélgetés, hogy te rázúdítod a másikra a problémáidat. A beszélgetés az gondolatok cseréje. Azaz, mit tudtál meg a másikról, az érzéseiről, a gondolatairól?
Nézd meg, hogy mi jött ki és javíts az arányokon!
Törődjünk egymással!
Őszinte törődéssel,
Loksa Ágnes