Albániában nyaralok. Mielőtt utaztunk volna többen kérdezték, hogy merre megyünk nyaralni. Mikor elmondtam két féle képpen reagáltak rá az emberek:

Akik még nem jártak ott mostanában:

—Úristen! Miért pont oda?

És ekkor nekem mentegetőznöm kellett, hogy nem mi találtuk ki, hanem a szüleim szervezésében veszünk részt a programon.

Akik viszont jártak ott, vagy ismerősük járt ott:

—Nagyon szép hely! Gyönyörű a tengerpart, kedvesek az emberek. Jól fogjátok magatokat érezni.

És valóban. Itt vagyunk már több napja és maximálisan megvagyunk elégedve mindennel. A tengerpart kellemes homokos, a hotel tiszta, az étel nagyon jó minőségű, és az emberek kedvesek.

Mégis szabadkoztam korábban, hogy ide megyünk nyaralni. Miért?

Azért mert az elvárás más. Indonézia, Olaszország, Spanyolország, Tenerife, Görögország, de legalábbis Horvátország.

Albánia nem. Miért nem? Azért mert nem tudunk róla semmit.

Az emberek félnek az ismeretlentől és az újságokból és a Netről tájékozódnak, ahelyett, hogy maguk  tapasztalnák meg az élményeket. Ha megnézzük a mai fiatalokat, ők meg aztán még kirívóbban mutatják a látszat világot. Valójában ritkán találkoznak a valósággal. Mindent a telefonon keresztül élnek meg, nem közvetlenül. Az ételeket lefotózzák, az élményeket lefilmezik és a barátaikkal is a közösségi médiában tartják a kapcsolatot.

A világból kezdenek kiveszni azok a dolgok, amik valóban értékesek: szeretet, tisztelet, megbecsülés, őszinteség.

Ezeket felváltotta az irigység, a kapzsiság, mások becsapása, hazugságok és a rossz akarat.

A Dalai Láma így beszél erről a korról:

“Nagyobb házaink vannak de kisebbek a családok! Több a kényelmünk de kevesebb az időnk! Több a tudásunk de kevesebb az ítélőképességünk! Több gyógyszerünk van, mégis több betegségünk! Több a szakértő, de több a problémánk! Több számítógépet építettünk, hogy információt tároljunk, mégis kevesebbet kommunikálunk! A mennyiségben bővelkedünk de a minőségnek híján vagyunk! Ez a magas emberek de kis jellemek, a túlzott profit de a sekélyes kapcsolatok világa! Ez egy olyan korszak, amikor sok minden van az ablakban de a szobában semmi nincsen!”

Dalai Lama

Amikor visszatekintünk az életünkre csak egy egyetlen egy dolog határozza meg, hogy valóban értékes életet éltünk-e. És ez nem a felhalmozott gazdagság, nem tárgyak gyűjteménye, nem a hírnév, hanem az, hogy hány embernek tudtunk segíteni, hány embernek tudtuk jobbá tenni az életét. És csak ez számít, semmi más.

A segítség az, ami valóban boldoggá tesz minket. A segítségnek terápiás értéke is van. Egy kórházban azok az ápoltak, akik a náluk betegebbeknek képesek segíteni, hamarabb épülnek fel. Az embernek akkor veszik el minden reménye, amikor úgy érzi, hogy képtelen bárkinek is a segítségére lenni.

Joggal teheted fel a kérdést, hogy mit tudsz Te tenni egyedül, hogy ha az egész világ ilyen, ahogy leírtam.

A jó hír az, hogy ebben a világban sokan vagyunk jók és sokkal kevesebben a rosszak. Csak a rosszak szeretik úgy beállítani, hogy a “jók” azt higgyék, ők vannak kevesebben. De ez nem igaz.

Ahogy az “Igazából szerelem” című film elején is elhangzik, ha úgy érzed, hogy a világ gonosz és az emberek rosszak, akkor menj ki egy repülőtérre és nézd meg az embereket, ahogy örülnek egymásnak. Sokkal több szeretet van a világban, mint azt a hírek alapján gondolnánk. Ne a telefonodon keresztül lásd a világot, hanem menj ki és nézd meg magad. Nézd meg az embereket. Meg fogsz lepődni. Nagyon sokan gondolkoznak hasonlóan hozzád.

És igen is Te személy szerint nagyon is számítasz és sokat tudsz tenni egy jobb világért. Azzal hogy jó példát mutatsz a környezetednek. Vértezd fel magad erényekkel: erős szív, bátorság, szeretet, törődés, önbizalom, őszinteség, mások megbecsülése, igazságosság, segítség adás és alázat.

A valódi hősök soha nem kirívó magamutogató személyek, hanem halk szavú szeretetre méltó emberek, akik törődnek másokkal.

Légy hőse ennek a mai kornak!

Őszinte törődéssel,

Loksa Ágnes